A vasárnap reggeli bemelegítés a Városligetbe tartó 8 kilométeres kerékpározás volt. A várható nagy tömeg miatt igyekeztünk időben érkezni is, de a kerékpártárolót nagyon elrejtették. Az információs pultoknál is csak a harmadik személynél kaptunk jó tájékoztatást, hogy hova parkoljunk. Így kicsit késve jutottunk az öltözőbe, a rajt előtt 45 perccel. A rajt előtt 15 perccel még mindig a csomagok leadására vártunk. Azt hiszem, csak ezt tudom hibaként felróni, ennyi embert nyilván nem könnyű kezelni, de valamit ki kell találni, hiszen a Spar rendezvényeken többen szoktunk lenni és akkor sosem volt gond. Tehát ez miatt érthetően lemaradtunk a közös bemelegítésről.
Ez is fokozta bennem a már ekkor lakozó feszültséget, így láb remegve léptem be a rajtzónába. Ideális időjárás volt, ha csak a hőfokot nézem. Rengeteg csapadék hullott le a Fővárosban, így szerintem senki nem bánta, hogy a rajt után a kisütő nap, csak néhány percre mutatta fényét és újra a felhők mögé bújt. Ha sütött volna a nap, szerintem a párában megfulladunk, de szerencsére nem így történt. Az eső is megkímélt, tehát adottak voltak a feltételek.
Szakaszos rajt volt értelem szerint a mezőny az országos bajnokság futóival, majd a leggyorsabbakkal indult. Erre azért is szükség van, hogy ne torlódjon a pályán össze a tömeg és persze mi, akik még csak most találtuk meg helyünket ebben a sportágban a lassúságunkkal ne hátráltassuk a többieket. A nagyobb vidéki rendezvényeken is már rajtzónák kerültek kialakításra (pl.: Keszthely), ez tényleg ajánlott mindenkinek.
Az első kilométer után elhittem, hogy meg fogom csinálni. Innentől nem volt gond, a budapesti közönség is jól vizsgázott, mert sokat segítettek a holtpontoknál. Lelkesedés, öröm volt a jellemző amerre haladtunk. Frissítések jó helyen és kellőképpen volt chip kontroll, ha a környezetemre (pl.: kollégáim) gondolok, a csalások megelőzésre kell is. A pálya valóban Budapest legszebb részein vitt keresztül, sok helyen élő zene adta a lábaknak az ütemet vagy éppen hangszórókból jött az ütem.
Jó volt egy futni a fémaratoni jubileumi futókkal, azok alapítóval. Nagy-nagy tisztelet nekik. 16 km-nél volt egy komolyabb holt pontom, de utána bementem. Egyenletesen próbáltam mindent végig csinálni. Ha 16 km-nél nem gyalogolok bele, akkor lett volna kerek a nap, de jövőre tekintve minden biztató. Az utolsó kilométeren belül a névadó szponzor hostess lányai tényleg szárnyakat adtak a cél felé.
Összegezve azt tudom mondani, hogy a pálya nem volt nehéz, szép helyen vitt, megfelelően gondoskodtak a frissítésekről, a biztosításról, a zenés útvonalról. A kapott rajtcsomag, póló és a kapcsolódó kiállítói programok megérték. Remélem, hogy minden befutó érem elfogyott és ott ragyog valahol a többi megszerzett érem között.
Most viszont tényleg okulásképpen néhány szó a sérülésemről és rólam: 2012. júniusában érkezett a fenyegetés a túlsúly és a vércukrom miatt, mint azt korábban írtam és a futás segítségével sikerült is 18 kilótól megszabadulni és javultak a leleteim is.
2012. július 20-án kaptam meg a BSI kezdő felkészítő hírlevelét. Vettem magamnak az egyik sportáruházban egy terepfutó cipőt. A cipő teljesítménye nem állt arányban a részemre előírt edzésmennyiséggel és persze a testsúlyommal, így 3-4 hónap után már komolyabb lábfájdalmat éreztem. Ajánlottak az Örs vezér téren egy futóboltot, hogy az ottani eladó megmondja, hogy milyen cipő lesz jó. Akkor és ott ránézés után kaptam egy Asics gel pulse 4 cipőt. Olyan volt átszállni bele, mint Trabantból egy Mercedesbe. De tartottam a ránézős szakértelemtől, később kiderült nem oktalan. Boka fájdalmak is előjöttek, vettem tartalék cipőt, hogy legyen váltó cipőm is. 2013. decemberében egy jótékonysági verseny után már mindkét achillesem bedagadt és szór fájdalmaim voltak. Ekkor kezdődött a lejtmenet, mert 2 óra 6perc körüli félmaratonra addig jó voltam. Ortopédia itt és ott, 2-3 km maximális futások. Orvosnál láb ultrahangra időpontot is csak 6 hónappal későbbre adtak, a lábam nem javult, elvakultként viszont elmentem egy-egy futásra egyre rosszabb teljesítményekkel. Júniusban az ultrahangon megállapították, hogy achilles ínban rostszakadás, valamint mindkét lábamban gyulladás van. Kiderült, hogy a túlsúlyommal futhatok majd, de miatta a terheléstől erős lúdtalpam lett. Lábdiagnosztika az arra megfelelő boltban, hozzá új cipő és persze 5 hét pihentetés, se bicikli, se futás. Jöttek a kilóim is vissza, így ment le a nyár fele. Elkezdtem készülni, a komolyabb időeredmények elérése most nem is volt cél, hanem az, hogy egyenletes tempóban tudjak futni. Most már megy a 21 km így, erre lehet építeni, tempót növelni. A lábára a megfelelő cipőre a vásárlásra pedig mindenki figyeljen oda. Először lábvizsgálat, cipő és megfelelő edzésterv. 
Ezután jöhet a kitartás és a futás iránti alázat. Ez utóbbi kettő együtt, mert e nélkül nincs eredmény. Fontos, hogy képes legyen mindenki együtt örülni a másik sikerének is és erőt meríteni abból és a saját sikeréből.Megjegyzem a saját tapasztalataimból, hogy fokozatosan terhelje magát mindenki, figyelembe kell venni edzettségi állapotunkat, életkorunkat, testsúlyunkat és egészségügyi helyzetünket. Cserébe a figyelemért sikereket kapunk, ez alapszabály.
Remélem, a fenti sorok segítenek elkerülni legalább a leírt sérülést és erőt adnak a kezdőknek, hogy nincs lehetetlen. Nem az számít, hogy mennyi idő alatt csinálja meg az ember a versenyt, hanem az, hogy megcsinálta. Remélem idén lesz lehetőség az igazi javításra, hisz előttünk a kicsinyke, de családias Esztergomi Félmaraton, a Nato futás, a Spar fesztivál valamelyik távja és sok-sok más esemény. Hajrá!