Regisztráció és bejelentkezés
Bejelentkezés
Avatar
Még nem regisztrált?

Legyen tagja közösségünknek!
Az alábbi linken választhat a csatlakozási lehetőségek közül.

Elfelejtett jelszó - Elfelejtett felhasználónév

Emlékezzen rám

12 órás Ultrafutó verseny - Bonyhád

Török Tamás beszámolója

Bonyhádra utaztam a barátomhoz majd ott sajna 2 órát sikerült aludnom nála, mert mi vagányak voltunk.
Reggel siettünk Komlóra, majd Sikondára ahol már javában zajlott a készülődés, és én egy kicsit izgultam, hogy mennyi km-t tudok futni végül majd. Tavaly ugyan itt csak 6 órában mentem, ahol szintén I. helyezett lettem, s gondoltam már akkor, hogy idén a 12 órás kell. Átvettem a rajt csomagot, át öltöztem, s máris 8 a rajt.
Csak futottam s futottam, oda figyelve, hogy ne legyen túl gyors a tempó 12 órához.. Ami nagyon jól esett, hogy rengetegen szurkoltak ésgondoltak rám. Telt és telt az idő és futottam, s nagyon jól esett és nem fájt semmim.
Az utolsó 2-3 órában már azon voltam, hogy mennyi kör a végéhez. S kezdett egyre hosszabbnak és hosszabbnak lenni a körök. 3x voltam masszázson, okosan úgy, az előny meg maradjon, de csak azért, hogy nehogy fájjon valamim, mert még nem fájt semmim, csak nagyon enyhén éreztem a térdem felett a combizmomat.
A frissítésem egyszerű volt víz, Cola, háztartási keksz, és tészta is..
Az utolsó órában, már éreztem a bokám körül, mintha bedagadt volna ám ez téves érzet volt, csak a cipő nem kedvelte a nagy km-t. Itt már tudtam, hogy kört kellene még futnom, hogy meg legyen a 100, mert nyit terveztem. S Mikor az utolsó 1,5 órában sokan szurkolgattak, és főleg a Kis Isti szurkolt, "Hajrá már csak fél óra", s jöttek még sokan szurkolni, akkor már pár könnycseppet elengedtem, az kedvességük, és odafigyelésük miatt.
S jött még 1, meg 2, s még 3 kör is belefért, majd jött a Cél.
Mikor átléptem a célvonalat, mindenki ott állt, gugult, ült, és őrjöngve harázott és szurkolt, drukkolt a teljesítéshez, s úgy éreztem magam, mint egy sztár.
Átvettem az érmet, s tudtam, hogy kicsit el kell vonulnom, mert jöttek az öröm könnyek, ám de nem szerettem volna, ha mindenki előtt potyog. Azért potyogtak, mert arra gondoltam megint, hogy már megint mit csinálok, s főként arra/azokra, akik a mai napon szurkoltak és gondoltak rám, valamint segítettek mind lelkileg, mind fizikailag. Így sajna nem lett meg a 100 km, csak 96,6 km.
Nagyon szépen köszönöm DÖKE köszönöm, hogy nálatok lehettem 12 órás egyéni I. helyezett, köszönöm a bíztató szavakat, a frissítést.
Olyant kaptam tőletek, amitől kicsit megint több lettem...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Weboldalunk sütiket használ, mely segít számunkra, hogy színvonalasabb szolgáltatás nyújthassunk látogatóinknak. Továbbá a weboldal egyes részein személyes adatok megadására is van lehetőség melyek kezeléséről további tájékoztatásért kérjük tekintse meg az adatvédelmi tájékoztatót.