Persze vannak borzalmak, amelyeket jobb soha nem látni, de milyen lenne, ha sosem látnánk. Elképzelni sem tudom ezt, pedig sokat gondolkodtam, hogy milyen lehet állandóan sötétben lenni, úgy tanulni, fejlődni, értelmezni és rendszerezni a világot, hogy soha nem, láttam semmit. El nem tudom képzelni, és ha így lenne, akkor hogyan tudnám elképzelni a valót? Szerencsére ezen csak töprengeni kell. Viszont sokan vannak, akik sosem láttak vagy életük folyamán vált láthatatlanná részükre a világ. Az Ő életük is tud teljes lenni, ha van, aki segítsen, van, aki segítse őket. A Szekszárdi Borvidék Egyesület és LÁSS (látássérültek Szabadidő Sportegyesülete) közös szervezésben rendhagyó futóversenyt tartott Budapesten.

Igazából nem verseny volt, hanem jótékonysági rendezvény. Lehetett kerékpárral és lehetett futva részt venni. Tájékozódási futás Budapest legszebb részein a legnagyobb melegben, mert ugyan délután volt az esemény, de nem engedett a nap erejéből.

Első alkalom volt, hogy túratársam a vak Fóris Norberttel futottam. Minden szinten furcsa élmény volt, mert ebben a formában nem készültünk és Norbit nagyon megfogta a meleg. Útnak indultunk a megadott térkép szerinti érintési pontoknak, mivel nem futottunk együtt, így a kis kört választottuk, aminek a vége 7,8 km lett. Már az elején előfordult, hogy a tisztelt fővárosi polgárokat nem érdekelte, hogy a járdán padok vannak, maradt egy 1,5 sáv és látták, hogy ott futnánk, továbbá volt kerékpárút is, a kerékpárosok a járdán a gyalogosok között közlekedtek. Tapasztaltam, hogy a város nem akadálymentes, mindenhol karok, táblák és tűzcsapok a járda közepén. Nagyon nehéz volt így haladni. Nem volt külön biztosított útvonal, csak időkeret volt megadva, amelyen belül szabadon választott módon kellett teljesíteni a távot. A rendező csapat az ellenőrző pontokon lelkes volt, mindenhol külön frissítő állt a rendelkezésre a szponzorálásnak köszönhetően.

A körülményeket figyelembe véve viszonylag lassan, de stabilan célba értünk. Volt póló, befutó érem, zsíros kenyér, sok-sok gyümölcs, sütemény. Ezek egy részét a résztvevők ajánlották fel. Volt jó hangulat, szeretet és a rendezvény elérte a célját. Jövőre is lesz ilyen futás akkor is ott leszünk. Remélem, addigra Norbival már teljesen összeszokunk és minden menni fog rendben, talán a nem akadálymentes városon is könnyen átlépünk. Addig azért idén decemberben lesz majd egy MikuLÁSS futás a Margitszigeten. Tartsatok velünk ott.

forrás.Petőcz Ferenc