2015. február 21. Zöld 20

Fekete István méltán híres regényeiről, ezen belül leginkább a természethez köthető regényekről. Mindenki ismeri a kötelező olvasmányok sorából elengedhetetlen Tüskevár vagy a Téli Berek című regényeket. Ezenfelül gyermekkori emlék a Vuk. De sok más regény (Kele, Bogáncs.stb) van a sorban.
Kevesen tudják, hogy az író vidéken született, azt még kevesebben, hogy Budapesten hunyt el 1970-ben. E túra az Ő munkásságának állít szép emléket, hogy az ember sose feledje a környezettel való kapcsolatát. A túra a budai zöld útvonalon vezet keresztül. Három választható táv 20, 30, 45 km amelyen a túrázó neki indulhat.
Mi készültünk február 22-re az Úri Farkasordító Félmaratonra, így csak a 20 km-es távot választottuk. A rajt a Normafánál volt, a cél pedig Solymár egyik emblematikus szórakozóhelye a Beatrix Presszó.
A városban szinte kellemes tavaszias pesti idő volt, ezért meglepődve tapasztaltuk, hogy a hegyekben kemény hideg és hó, de többnyire inkább már járhatatlan turisták által letaposott jégpáncélt találtunk.
A rajtnál tapasztaltuk, hogy ezen a távon nagyon sokan vagyunk és az összes távon közel 1000 résztvevő indult. Ez nagyon szép szám. A kiadott itiner részletes, mindenre kiterjedő volt, mégis elégséges volt a jelzés után menni, szinte hömpölygött az emberáradat. Az itiner csak az ellenőrző pontok pecsétjéhez kellett. Az eleje olyan veszélyesen csúszott, hogy már gyorsan a feladásra gondoltunk. De mentünk, csúsztunk lefelé az ágakon, jégen fától fáig. Nem estem el, de új dolgokat is csináltam. A lefelé menő táncolásban kirúgtam a bal lábammal a jobbat, majd fordítva. Mindig akadt szerencsére egy fa, ami megfogott. Bár sokan estek is, nem tudok róla, hogy valaki feladta volna és ne lett volna elég kitartó. Leérve a városba a menet érintette a budai Fekete István emlékházat.
Ezután indult a kemény emelkedő, mert a napsütötte Apáthy szikla kiengedett és csak sárban járni lehetett felfelé. Utána árnyékos, szélvédett helyen jég. Majd megint sár, lejtő és emelkedő komoly hullámvasutazás. 650 méter volt a szintezés.
Solymár határában bíztunk benne, hogy mire kiérünk a mezőre, addigra a napsütés miatt már egy jól járható út vár ránk a Szarkavárnál. Erős tévedés volt, mert a szél viharosan fújt és mély sárban kellett bemenni a felújított vár mellett Solymár városába. Turistáknak már innen jól ismeri a járást, hiszen több túra is vezet erre vagy éppen ezen az útvonalon.
A célban megkaptuk a kitűzőt, oklevelet és kellemes megfáradva egy jópofa sört is ittunk. Jól esett a tiszta levegő és megint láttuk az ismert helyeket, amelyekbe nehéz beleunni - Normafa, Tündérszikla, Libegő, Apáthy-szikla, Árpád-kilátó, Szarkavár. Meg van a Budapest Kupa 4. állomása. Idén a 25-re hajtunk, időarányosan jól állunk, nem reménytelen. Sőt. Aki nem jár túrázni, annak nagyon is ajánlom. Az élmény a közösség többé tesz.