Nyomtatás

31. Telekom Vivicitta Budapest 2016. április 17. vasárnap

vivi231. Telekom Vivicitta Budapest
2016. április 17. vasárnap

Nagyon készültem erre a napra, ez volt életem második Vivicitta versenye. Első alkalommal 2013-ban indultam, akkor 10 km-en és akkor is csúcs létszám volt 15560 nevező vett részt a teljes eseményen és nagyon meleg volt.
2016-ban 21,1 km azaz félmaraton volt a nevezés tárgya, tízezren futottunk felest. Nem csak az én kilométereim száma változott, duplázódott a nevezők 30045 indulóval a kétnaposra sikerült rendezvényen.
Véleményem szerint a Margitszigetet már kinőtte a rendezvény, végeláthatatlan hosszú sorban mentünk le a nagy rét felé, a táskák leadása a csomagmegőrzőben mégis zökkenőmentes volt, egyre olajozottabban működik a rajtszám szerinti leadás és felvétel. Több mint 100 illemhely került kihelyezésre a versenyközpont és a pálya egyes szakaszain, így a korábbi sorban állási problémák teljes mértékben megoldottak voltak.
A félmaraton rajtja 09:00 órakor volt a teljes rendezvényt élőben közvetítette a Sport2 csatorna. Szakaszos rajt volt a hely szűke és résztvevők nagyszámára tekintettel, így közel 25 perc alatt rajtolt el a mezőny. Az idő kellemes volt, mert ugyan a nap megmutatta erejét, de a hatalmas szél léghűtéses pályát csinált. Az időjósok ígéretével szemben nem déli szél volt, hanem mindig szemből hiába Budapesten le és fel futás. A pálya a legszebb részeket érintette a Parlament, lánchíd, a vár, a Várkert bazár, a Gellért-hegy, Szabadság-híd rajzolt méltó díszletet.


Az első 14 km-t remekül mentem önmagamhoz képest 1:30-on belül, ami 6:30 kiliket jelent. Nem fogom már meghazudtolni magam, mert hibázni mindig tudok. Nem étkeztem rendesen, kezdett leesni a cukrom és így elfutottam az időmet, amit szerettem volna nem jött össze. Ami megmaradt az érem, mert kivételesen szépre sikerült egyedi érmet kaptunk és a támogatók egy szerényebb befutó csomagját. Megmaradt az élmény, hogy sok-sok figyelmes emberrel együtt egy nagy bulifutás részese lehettem. A rajt pillanata most kevésbé voltak emlékezetesek, elmaradt az öröm, Péter Attila ma egy kicsit fásultabb volt, de a sok ismerős, a remek szurkolás a városban, és a futók hangulata nagy-nagy élményt jelentett.
Rólam azt tartják, hogy nem szeretem a BSI-t, a BSI azt tartja, túl kritikus vagyok velük szemben és sokan azt tartják, túl kritikus vagyok a futóversenyekkel. Én azt gondolom, hogy kezdő pocakos hobbi futóként nincs jogosultságom az eredményeim alapján is igaz ez kritikusnak vagy szigorúnak lenni. Az előző beszámolómban felállítottam egy szubjektív véleményen alapuló értékelést az egyik rendezvényről. Most is ezt fogom tenni és továbbra is azt látom a környező országok hasonló nagy rendezvényeihez mérten drága fent említett szervező. Egy félmaraton átlagára egy kiváló pólóval, tésztapartival 15 euró, de van aki mindig mindennek örül. Én is jól éreztem magam, de szeretek utazni és nem vagyok saját magam ellensége, ettől nem vagyok ellenséges még akkor sem, ha sokan ezt gondolják vagy hinni szeretnék.

Értékelés 1-10 (rossz-kiváló)

Pálya: 10
Frissítés: 10
Póló: 3
Érem: 9
WC-k elérhetősége: 10
Befutócsomag: 7
Hangulat: 10
Versenyközpont, kiállítók, programfüzet: 10
Rendezés: 10

Jövőre ott leszünk-e vagy sem, ez még kérdés, lehet másik verseny lesz, de a félmaratonmániára startolunk.

forrás:Petőcz Ferenc 

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned